A szellemi papság definíciója nem az újszövetségben kezdődött. A papság mindig kapcsolatban van Istennel és teljesen át kell adnia magát neki, hogy az Ő életének áramlásában egybeépüljön a mennyei élettel. Ez áramlás. A papság szónak két jelentése van: Az első a papi hivatalt, a papi szolgálatot jelenti (Zsid 7.) a második, ennél fontosabb jelentés a papi testületre, a papok testületi csoportjára vonatkozik (1Pt 2,5.9). Isten üdvrendjében az elsőrendű szolgálat a papság szolgálata. Isten az Ő terve, vagy üdvrendje szerint kormányozza a világegyetemet. Az isteni üdvrend az isteni terv végrehajtásának módját jelenti. A teljes Biblia szerint Istennél három fő szolgálat található: a papság, a királyság és a prófétaság. A vezető szolgálat a papság, mert ez hozza működésbe a másik kettőt. Másképp fogalmazva a királyság és a prófétaság egyaránt a papság szolgálatától függ.

Egy magasabb elhívásra tekintett Jákob és Rebeka, mikor cselhez folyamodott. Bár az eszközük nem volt szent. De egy magasabb hívás jele felé tekintettek. Bármilyen küzdelmet és korrekciót jelentett ez később. Megérte azért, hogy megtudja, ki is ő, mire lesz képes, és mi jöhet létre családjuk történelmében. Az igazi étéket meglátni, kegyelem ebben a kultúrában. Koncentrálj az értékes dolgokra. Használd azokat az ismereteket és erőforrásokat, amelyeket Isten adott neked. Nem várhatsz sokat akkor, hogy keveset fektetsz be saját és mások életében. Adj vissza, amikor neked adtak. Törődj azokkal, akik törődnek veled.
 

Izsák, az apa Ézsau fiát jobban szerette, mint Jájobot. Úgy tűnik. Őt akarta megáldani, mint elsőszülöttet, hogy rajta legyen az Ábrahám áldásának a teljessége. És Rebeka tudta, hogy ez Isten akaratával ellentétes, ezért cselhez folyamodott. Szeretném elmondani, hogy győztes volt Jákób ebben, és a kettősség végül eltűnt teljes mértékben az életéből, majd teljes áldásban és győzelemben fejezte be az életét. De nem volt könnyű élete. Az Új.sz. ben Ábrahám áldása (Jákob áldása) örökölhetővé vált számunkra, és mi az Ábrahám áldása alatt állunk. Jézus Krisztus azért lett átkozottá a Golgotai kereszten egy rövid időre, ameddig fán függött, hogy ezáltal magára vegye azokat az átkokat, amelyek mi ránk nehezedtek, mi rajtunk voltak. Ő mindezt azért tette, hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, vagyis a nemzeteken, vagyis a nem zsidókon, mert ugye az eredeti szöveg szerint az a szó, amit pogánynak fordítanak.

 A gondolatainknak nagy hatalmuk van, és egész életünket befolyásolhatják. Ha kiigazítjuk elménket Isten szerinti mentalitásra, akkor nagyobb valószínűséggel követhetünk olyan tetteket, amelyek isteni eredményre vezetnek. Isten soha nem akarta, hogy romboló gondolkodással küzdjünk, ezért adott nekünk iránymutatásokat, hogy segítsen istenfélő gondolkodásmódot kialakítani. A gondolkodásmódunk és a hozzáállásunk alakítja a gondolatainkat, és fontos, hogy tudatában legyünk annak, hogy mi jut az elménkbe azon keresztül, amit látunk és hallunk. Nem légüres térben élünk, és rengeteg jó és rossz hatás verseng a figyelmünkért. Végső soron mi irányítjuk, hogy mely gondolatokat és eszméket fogadjuk el, és melyeket utasítjuk el. Azzá válunk, amiben hiszünk, ezért gondolatainkat úgy igazítjuk, hogy azok összhangban legyenek Isten igéjével, és így nyugalomban, azaz biztonságban tartjuk elménket.

A szíved nem csak visszafelé, hanem előre is képes látni! A kultúrák időnként olyan mélyreható és tartós változásokon mennek át, amelyeket korábban elképzelni sem tudtunk. Ma már látjuk, hogy a jövő bizar és kilátástalannak tűnik. Felismerjük azt is, hogy eddigi megküzdési módszereink az egészséges, boldog élet biztosítására már nem mindig működnek. Óriási kihívást jelent a kereszténységnek, hogy reményteljesnek és felkészültnek érezzük magunkat. Sőt optimistán tekintsünk a jövőbe, miközben lehetetlennek tűnik megjósolni, milyen lesz a következő világ. Jézus Krisztus szerint Isten Szelleme átlagon felüli képességgel mutatja meg azokat a jövőbeni eseményeket, amelyeket a legtöbben még csak felfogni sem tudunk.