Sok területen életünkről alkotott képünk vagy elgondolásaink mélyen be vannak írva az elménkbe. Egy olyan szinten, hogy nem könnyű megváltoztatni. Pál apostol magaslatoknak nevezte ezeket. Szemben állnak vagy akadályozzák Isten megismerését. Ezek hitrendszerek. Izráel az egyiptomi fogságból fizikálisan kint voltak ugyan a pusztában, de az elméjük nem volt kint. Még mindig rabszolgai mentalitással rendelkeztek. A 12 kém közül 10 úgy tért vissza az Ígéret földjének megkémleléséből, hogy megváltoztatták közel 2-3 millió ember sorsát. Teljes hatással volt üzenetük döntéseikre. Ahogy magadat látod Isten szeretetében, ez határozza meg az életed szellemi-lelki színvonalát. Az izraelitáknak bizonyítékaik voltak az Ígéret földjéről: gránátalma, füge, szőlő-fürtök, amelyeket 2 ember cipelt a vállán. Pont úgy volt, ahogy Isten leírta. De önképük különbözött attól, ahogy Isten látta őket, mert föld lakosaival szemben sáskáknak látták magukat.

A félelem elleni küzdés 1 folyamat. Olyan fájdalmas is lehet, hogy megkísért bennünket a visszafordulás gondolata. Nagyobb bátorságot igényel a teljes szeretete felfedezése, mint gondolnánk. Ez minden, csak nem könnyű. Szembe kell néznünk az egóval, mielőtt erőt gyűjtenénk, hogy lemondjunk róla. Ha tökéletesek lennénk, könnyebb lenne. Az a küldetésünk, hogy tökéletessé váljunk, mindamellett a folyamat fontos része, hogy elismerjük, miben nem vagyunk tökéletesek. Hol hiányzik a teljes szeretet. Tökéletes személyekké a bennünk élő szeretet tökéletes munkájának elfogadásával válunk.

Az ismeret nem feltétlen változás, pusztán felismerés. Az igazság, hogy valójában felismerjük, kik is vagyunk Krisztusban, homályos terület is lehet. Ekkor egyszerűen csak elfelejtettük azt, Isten szeretett gyermeke. A szeretet változatlanul fenntartott. Azért vagy értékes számára, mert az vagy, aki vagy. Az Ő fia. Értékességed nem azon múlik, hogy mit teszel, vagy nem teszel. Az előrejutásod Krisztusban viszont igen, de az értéked semmiképp. Igaz ember vagy. Már nem bűnben, hanem szeretetben teremtettél.

 Kereszténységünkben a megadás pillanata nem akkor jön el, amikor vége az életnek. Az élet akkor kezdődik, amikor engedelmeskedünk a szeretet üzenetének. Sajnos nem arról van szó, hogy a nagy megtérésünk pillanata után – amikor Istenhez közeledtünk – rögtön a szeretet általi totális gyógyulásban találjuk magunkat. Ekkor egyszerűen elkezdünk felfelé kapaszkodni. Sok ember számára a dolgok nagyon rosszra fordulnak, mielőtt bekövetkezik az a változás: szükségünk van Isten szeretetének való engedelmességre. Lehet, hogy egész életünkben szinte ellenállunk annak, hogy segítséget kérjünk Isten szeretetétől…

Mit keres a kegyelem az Ószövetségben? A Bibliában Noénál találunk arra példát, amikor az emberek abszolút megromlottak. Így meg tudjuk nézni, hogy Isten miközben szigorúan, haraggal, ítélettel viszonyul az ilyen emberekhez, mégis az isteni reakció azonban elüt az általános gondolatvilágunktól. Isten nagyon szomorkodott szívében. Ezért adott még százhúsz évet az embereknek a megmenekülésükért. Noé személyében egy „látó” embert küldött, a minden jóságát teljesen elvesztett emberiségnek. Isten nemcsak igazságos, hanem jó és irgalmas is. Azokban az elmékben, csoportokban, ahol az igazságosság és jóság harmóniája felbomlik a jószívűség rovására, könnyen szívtelen közhangulat, közszellem alakulhat ki, ami idegen Isten lényegétől. A szeretetétől.