Az isteni vigasztalásnak gyakori módja az, amikor Isten Szelleme a Szentírással az ember „belsejébe” szól. Senki nem képes olyan közel kerülni az ember személyiségének centrumához, mint Ő. Ekkor a szívünk kijelentést kap a láthatatlan világból és belelátunk a láthatatlan folyamatokba. Életünk legünnepélyesebb és egyben gyógyító eseményei lehetnek mindezek az érintések. Egy felejthetetlen és életbevágó szubjektív találkozások az Atyánkkal. Az isteni vigasztalásban Istennek a népe gyakran a legelesettebb helyzetében részesült, a lehetőségeink igazságai a reménytelen helyzetekben hatoltak a szívekbe. Az Atya gondoskodik arról, hogy a vereség legmélyebb szintjein se maradjon az Egyház végtelen mértékű vigasz nélkül. 

A hit nem 1 érzés. Az érzések a természetes birodalomban vannak, nem a szellemiben. Egy cseppet sem tudsz hinni a fejeddel, a szíveddel kell hinned. Mi úgy teremtettünk, hogy úgy járjunk, mint Isten hit által és nem a szemünk látása által. Úgy teremtettünk, hogy pont úgy beszéljünk, ahogy Ő, aki előszólítja a nem levőket, „mint meglevők”. Úgy teremtettünk, hogy pont úgy lássunk, mint Isten hogy ne a láthatókra nézzünk, hanem a láthatatlanokra. Nekünk nemcsak úgy kell beszélnünk, ahogy Isten beszél, nekünk úgy is kell gondolkodnunk, ahogy Isten gondolkodik. És ez azzal kezdődik, ahogy magunkról gondolkodunk. Nekünk úgy kell látnunk magunkat, mint a Magasságos Isten gyermekei. Isten mindig jó. De neked meg kell tenned a magad részét. Te vagy az Ő karja, az Ő látása és az Ő szája ebben az órában. Ha te nem mondod, visszatartod Őt. Ha nem mész, Ő nem tud menni. Ő tőled függ, mint az Ő követe. Isten tett minket ide ezekben az utolsó napokban, tőlünk függ a munka elvégzésében. De mi nem tudunk tenni semmit hit nélkül.

Az Isten és ember közötti jó és boldog közösség létrehozásához a legalapvetőbb lépés, hogy az ember visszatér a boldog Istenéhez. Ez akkor is így van, amikor a megtérés már megtörtént, viszont a diszharmonikussá vált kapcsolatát akarja megújítani Vele. Isten örökkévaló boldog élete nélkül itt a Földön sem tudunk élni igazából. Ha az ember nincs Istennel harmonikus kapcsolatban, nem is él teljesen. Nincs benne eredeti mennyei életöröm, sőt nem a saját sorsát tudja megélni. A bűn tartalmaz toxikus elemeket, mint például a keserűség. Keserűséggel nem képes az ember tartós boldogságra, megelégedettségre és kiteljesedésre. Ekkor sajnos árt az embertársainak is. Istennel való harmonikus kapcsolat pedig nem lehetséges az életünkben felhalmozódó keserű tapasztalatokat folyton kiegyensúlyozó öröm nélkül.

 Jakab levelében a cselekedetek nélküli hit tárgyalásába fog, és erőteljes megjegyzéseket mond. Többek között még a démonok is hisznek és remegnek is (Jakab 2:19). A démonok hite hiábavaló, még akkor is, ha remegnek attól, amelyet az igazságról tudnak. A démonok nem változtatnak viselkedésükön –nem könyörülnek másokon – annak ellenére, hogy tudják, kicsoda Isten. Jakab szemlélteti a cselekedetek hasznosságát az irgalmasság kimutatásában (Jakab 2:13) azzal, hogy felteszi a kérdést, hogy mi haszna a hitnek cselekedetek nélkül. Majd megkérdőjelezi, vajon ez a hit képes-e ekkor megszabadítani bármely gondjából a megváltás által az embert (Jakab 2:14).

Jézus Krisztus mennybemenetele után, Szent Szellem a Földre érkezett. Ő lakozást vett minden újjászületett hívőben. Tehát bekerültünk Isten országába, és ugyanakkor az Isten országa is belénk jön. Mint Istenben hívők, Isten országa teljes egészében bennünk van. A királyságban minden jelen van, ami a mennyben létezik. Értelem, bölcsesség, béke, öröm, egészség, hit és védelem. Szent Szellem bennünk fog gondoskodni minden természetes és természetfeletti dologról, amire szükségünk van. Ha Isten országa bennünk van, nekünk meg tanulnunk semmi miatt nem aggódnunk. Isten már gondoskodott mindenről.